Bódiék kirándulásai

Másnap megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk Pusztafaluba 2 autóval, majd Pálmáékat az ő Suzukijukkal elkísérjük Hollóházáig, ahol az Északi Zöld zempléni szakaszát járjuk be.
Így is lett, elmentünk a határig a decemberben készült Hollóháza feletti aszfalt úton és onnan egészen a 600 méter magas Nagy-Hrabóig, amilyen meredek szakaszt eddig még csak a Kékes alatt láttunk. De most felérve úgy döntöttünk, hogy nem támadjuk meg a Nagy-Milicet (896 m), hanem valami kellemesebb túrát viszünk végig. Így a László-tanyára vezető műúton elmentünk a kék túra csatlakozásához, majd azon tovább a kék keresztig és ezt követve egészen Füzérig ereszkedtünk egy sehol nem említett tanösvényen (Pro Silva tanösvény)
A tanösvényen a képek nagyon jók voltak, a szövegek viszont nagyon hosszúak, így csak egy részét olvastuk el.
De! Találtunk egy kis pocsolyát (egy mocsáros pici tó mellett) tele mindenféle állatokkal: vagy 6 gőte, pici békák, ebihalak, kis csibor, valami más bogár is a víz alatt, 1 pióca és mindezek felett egy óriási szitakötő, aki meg is támadott minket! Ide vissza is jöttünk még egyszer, miután rosszfelé indultunk tovább.
Volt egy forrás is (Hideg-kút), ott eszegettünk a padokon, majd lassan beértünk Füzérre, a várat új szemszögből látva. A várba vezető úton és a forrás mellett megtaláltuk a kék négyzet jelzésű utat, ahol többször is feltüntették, hogy Pusztafaluba vezet.
Az egyik fokozottan védett tisztáson találtunk 7(!) fácántyúkot egy pici területen. Vajon mit csinálhattak ott?
Pusztafaluba innen már hamar beértünk és Kishuta érintésével (ott maradt az úszószemüveg) igyekeztünk 4-re a Végardó fürdőbe, ahol tömegek voltak (főleg szlovákok).
Jót strandoltunk, még csúzdáztunk is! (hááát, gyakorlatilag letoltuk magunkat, mert lejtése, az nem volt...)
Este még Tesco, és az ott vásárolt cuccok befalása volt a program. Este megint jó idő volt.

Reggel még úsztunk egyet a tengerben a kemping előtti strandon, aztán zuhany, Konzum (vásárlás) és fizettünk.
A hegyen felfelé elkaptunk egy sajtárust, amint éppen csak pakolt kifelé és vettünk tőle füstölt sajtot (nem múúú-sat, hanem meee-set :) )
Aztán már csak Karlovac-ban álltunk meg, ahol a Tourinformban összeszedtünk néhány prospektust és szétnéztünk a belvárosban. Voltak szétlőtt épületek is még...
Kicsit kijebb volt egy helyes kis vár is, amiben kávézó működött.
Ezt követte Zágráb, amire nem volt sok időnk, tekintettel a parkolás nehézségeire (elfogyott az aprónk), de még később is meg kellene néznünk. Van egy hatalmas katedrálisa és találtunk egy ortodox templomot is. A belvárosa elég szép.
Varazdin-ba bementünk ugyan, de éppen lezárták a belvárost és már a parkolásra sem maradt pénzünk, úgyhogy húztunk haza.
Így is elég későn értünk haza. Siófokon égett a nád...

Ezen a napon mentünk észak felé.
Első állomásunk Novi Vinodolski volt, ahol mászkáltunk a városban és vettünk péksütit.
Utána továbbmentünk és mivel egy helyen elnéztem az utat, így Bribir-be mentünk, ahová menni is szerettünk volna. Itt is volt egy vár és elég elhagyatott volt, hiszen a tenger mögötti hegyek mögött van.
Az utolsó "nagyváros", Crikvenica következett. Itt már a parkolásért is fizetni kellett. A vár mellett parkoltunk (szálloda) és megnéztük az akváriumot. Volt ott csikóhal és leopárd cápa is, habár az Akvárium nem volt túl nagy.
Innen felmentünk Drivenik-be, amit egy tó után találtunk és a nagyon kicsi belvárosában volt egy vár is.
A következő vár Grizane-ban volt, de azt a belvárosból fotóztuk le, mert annyira magasan volt...
Este még a "szokásos" kalamári után bementünk búcsúzóul Senj-be lődörögni.

Ezen a napon mentünk dél felé.
A legdélebbi tervezett városba mentünk először, Karlobag-ba, ahol sikerült hatalmas ködöt találnunk. Alig látszott valami, de a várost rövid idő alatt megnéztük.
Itt vettünk péksütiket is, mert minden hozott kajánk megromlott (nem volt azért sok...)
A következő állomás Jablanac volt, ahol az előző héten volt kompkatasztrófa. Mi kihagytuk a kompot (miután megnéztük, hogy mennyiért vinne át minket Rab szigetére) és inkább elgyalogoltunk a kikötőből a Zavratnica fjordhoz. Itt volt belépő (15 kn), de nagyon megérte, mert gyönyörű volt és volt ott egy 2. világháborús elsülyedt hajóroncs is.
Késő este kalamárit ettünk (rántott és grillezett formában). Fincsi volt!

Ezt a napot Senj-re szántuk. Az éjszakát az autóban töltöttük, miután előző nap kiderült, hogy otthon hagytuk a sátorrudakat.
Délelőtt össze-vissza sétáltunk Senj-ben, találtunk egy parkot, megnéztük a várat és a kis város utcáit.
Aztán pedig végig a senji strandon voltunk.

Reggel viszonylag korán indultunk a tenger felé. A határig Móni vezetett, az utolsó parkolóban váltottunk. Megnéztük a "régi" határt és jól is tettük, mert előttünk csak 1 autó volt.
A határon nagyon gyorsan átérve a következő megálló Csáktornyán volt, ahol megnéztük a Zrínyi várat (múzeum, de az udvarára be lehetett menni).
Innentől a tervekkel ellentétben nem álltunk meg sokáig. A következő megálló már a Senj-től 32 km-re lévő Brinje volt, ahol térkép alapján találtunk egy várat, amiből inkább csak a gótikus kápolnája maradt meg. Ez előtt és ez után voltak a legszebb/legizgalmasabb hegyes részek egy 860 méteres és egy 700 méteres hágón keresztül. Ez utóbbinál láttuk meg először a tengert és a Krk szigeti hegyeket.
Elfoglaltuk a szállást és olyan délután 3 óra körül már bent is voltunk a tengerben. Természetesen ez mindig nagy élmény!

Reggel, az utolsó napon nem egyből haza indultunk, hanem mivel ingyen voltak kiállítások, Krakkóban kezdtünk.
Kicsit még korán indultunk, így sétáltunk még a főtéren és a várban, aztán a nemrég felújított püspöki palotában megnéztük a régi lengyel művészeti kiállítást, ahol a 12. sz-tól voltak mindenféle oltárok, egyházi kincsek és az épület másik szárnyában pedig ortodox kiállítás volt ikonokkal és egy nagy ikonosztázzal. A régi kiállítás kicsit hasonlított a tarnow-ira, csak jóval nagyobb volt.
Ezután találtunk egy bar mleczny-t, ahol a tarnow-itól drágábban, de azért nem olyan vészes áron még ettünk kicsit indulás előtt.
A következő megálló már Szlovákiában volt, Árva váránál. A vár bejáratánál rengetegen vártak bebocsátásra és elég drága is volt a jegy, így megettünk néhány lengyel sütit és mentünk tovább.
Rózsahegy előtt még megnéztük távolról Likava várát, de mivel gyalog kellett volna felmennünk, arra már nem szántunk időt. Nade itt is szereztünk egy kismacskát.
Innentől már egyenes út vezetett hazáig, nagyjából ismert tájakon, hiszen Rózsahegyig már többször is eljutottunk korábban.

Ma északon voltunk.
Rögtön ébredés után ellátogattunk a Krakkóhoz tartozó kamalduli remeteséghez. Ez a majkinak a "testvére", csak éppen nem lehetett bemenni, hiába voltak ott már olyan korán többen is. Pedig már a bejárata is szép volt.
A következő célpont az ojcow-i nemzeti park volt. Közvetlenül az ojcow-i várnál sikerült leparkolni (akkor nyitott a parkoló) és egy térkép megvásárlása után elindultunk túrázni. A vár még nem volt nyitva, de végül nem is voltunk bent (elég kicsi volt és távolabbról jobban nézett ki)
A túrában voltak szép kilátóhelyek sziklákon és barlangok. Be is mentünk egybe, de egy szót sem értettünk a lengyel idegenvezetésből. Annyit tudtunk hogy Lokietek László ott töltött egy kis időt. Egyébként elég sokan kezdtek lenni.
A park túlsó végén volt viszont egy sokkal nagyobb vár szép kerttel, Pieskova Skala-ban, ahol megtaláltuk Herkules dorongját is (ez egy sziklaalakzat)
Itt találtunk egy térképet is a közeli látnivalókkal, így néhány vár és egy sivatag is volt a térképen.
Az első várrom Rabsztyn volt, ahol építkeztek és láttunk egy bicajost is, akit éppen a mentők láttak el a mezőn...
Ezután megkerestük a sivatagot is, ami egész jól volt jelölve, csak éppen ott már a sivatagnak nyoma sem volt. Valahol a messzeségben még volt sivatagos terület, de ott nem tudtuk ennek a helyét pontosan, itthon utánanéztem, de már egyre kisebb a homokos terület.
Aztán visszafelé még bementünk Korzkiew-nél egy várba, ami valami szállás/étterem lehetett, mindenesetre nem volt ott senki, de mi szinte mindenhová be tudtunk menni.
A szállás előtt még bementünk Krakkótól nyugatra Niepolomice-be, ahol egy "alföldi" vár volt tele vadásszal, ill. a katedrálisban esküvő (a templom oldalában mindenféle emberi csontok, koponyák a szabadban...)
Mivel másnap pünkösd volt, ezért igyekeztünk bevásárolni, habár a neten nem volt kiemelve ünnepként a lengyeleknél. A Carrefourban derült ki, hogy mégis ünnep, mert e sütiket 2-3-asával árulták 1 zloty-ért (70 Ft) + sok sütit ingyen osztogattak. Jól bevásároltunk, elég volt hazáig és tovább is...

Ma volt a Tarnow-nap!
Nagy meglepetés volt ez a város Krakkótól kb. 80 km-re.
Esett...
Nagyon szép város és sok minden van benne.
Pl. Bem tábornok sírja, katedrális, gótikus faoltárok, piactér, magyar tér, zsinagóga, stb.
Itt volt a legjobb Bar mleczny. 70-es évek hangulata egy viszonylag új ház fölszintjén közel a belvároshoz. Pirogot ettünk és borscsot. Mindketten mindkettőből kettő félét. Isteni volt!
A városban még találtunk 2 fatemplomot is.
Visszafelé még körbenéztük Debno várát és Nowy Wisnicz várát, de már zárva voltak + ez utóbbi településnél volt egy csomó pápa szobor a templom körül...

Ma volt a Krakkó-nap!
Hát mindent megnéztünk kívül-belül. Az idő nem volt túl jó, de az összes belvárosi utcát szétnéztük.
Ettünk zapiekanka-t (melegszendvics) és rengeteg új dolgot láttunk a nászútunkhoz képest (egyetem, színházak, Barbakán, stb.)
Este még belefért Tyniec is, ahol egy hatalmas kolostor van a Visztula partján.
Itt említem meg a Carrefour-t, ami olyan, mint egy Tesco, csak jóval jobb. Itt vásároltunk és elég jó akciók voltak.
Főleg sütik...

Korán Lanckorona-val kezdtünk, a cél a Krakkótól keletre fekvő terület volt.
Lanckorona főtere nagyon aranyos volt, régi házakkal + volt egy vár a falu fölött. Persze esett kicsit...
A következő állomást egy ottani térképen találtuk. Skawinkach-ban egy szép fatemplomért mentünk.
Ezt a Kalwaria Zebrzydowska-ba vezető zarándokúton Brody követte. Nyitva volt az erősen barokk temploma, így mindenhová bementünk, nagyon zsúfolt volt, de szép is egyben.
Nade mostmár Kalwaria Zebrzydowska jött, ami egy hatalmas zarándokkközpont. Még ebben a rossz időben is elég sokan voltak és nagyon be voltak a kegyképre rendezkedve. Itt láttunk pápás képeket mindenféle szituációban (erdőben fatörzsön, Mária kép előtt, ahogy átöleli őt Mária). Durva volt...
A következő város Zator volt, ott egy, a krakkói pirostéglás gótikus templomokhoz hasonló templomot láttunk.
A végső cél viszont Auschwitz volt, ahol a nászútunkon is voltunk. Jó drága lett volna még akkor, mert idegenvezetővel lehetett volna bemenni, de elmentünk busszal Birkenau-ba, ott rengeteget sétáltunk, majd visszamentünk és onnantól ingyenes volt a főtábor is. Na ott is nagyon sokat voltunk zárásig.

Elindultunk Krakkóba a kissé hideg reggel után kerülőutakon.
Először is Frydman-ban megnéztük az erődített templomot, még a haranghoz is felmentünk a különálló harangtoronyban, majd megnéztük a kastélyt is, de az talán nem volt annyira nagy szám.
Nedec vára viszont annál érdekesebb volt. Nagyon szép kis hegyen szép folyópart és duzzasztógát mellett, még a szemben lévő várromra is át lehetett nézni. Bent is jól szétnéztünk.
Egy hintó múzeumba és kívülről egy magtárnál is voltunk ott.
Lopusznán találtunk egy fantasztikus fatemplomot, ami nagyon újnak nézett ki, mivel elvitte a víz és felépítették újból kicsit odébb a pataktól. Volt ott egy kúria is, amit távolról megpillantottunk.
Aztán megérkeztünk Krakkóba, ahol rettenetes forgalom volt, de sikerült eljutni a Repülési Múzeumba. (aznap ingyenes volt) Nahát volt itt mindenféle repülő...
Délután megkerestük Krakkótól délre a kempinget az autópálya mellett (de mégis csendes volt!) és felvertük a sátrat. Miután találkoztunk egy mókussal...
 

Reggel enyhe esőben indultunk Dolina Koscieliskába (dolina: völgy), ami már a Lengyel-Tátra nemzeti parkjához tartozik.
A megfelelő gyönyörű kilátással.
És belépővel.
És górál lovaskocsikkal.
A völgyben szép rétek, patakok, a háttérben magas hegyek.
Menet közben felmásztunk egy barlanghoz, ahol egy rövid lengyel nyelvű bevezető után bemehettünk és elengedve az őrülten szaladó nyugdíjasokat, nyugodtan végigsétáltunk az elejétől a végéig. Néhol guggolva néhol a falnak dőlve. Nagy élmény volt! Az út végén volt a kijárat, a vezető nélküli utat nem lehetett eltéveszteni.
Visszatértünk a völgybe a széles patakocskához és ott pihentünk kicsit (toytoy WC is van ám a völgyben)
A főútvonal végén volt egy kis házikó, ahol sokféle kaja közül lehetett választani. Persze itt sem tudtak a lengyelen kívül semmilyen nyelven. Így vakon választottunk: zsureket (leves kovászos rozzsal, kolbásszal, szalonnával, tojással) + valami sajtos lekváros valamit. Fincsi volt.
Utána tovább mentünk egy mellékúton egy tengerszemhez (tóhoz), mire odaértünk már nagyon esett.
Így visszafelé végig esett, de a végén, a bejáratnál elképesztően nagyon esett...
Este még bementünk Zakopane belvárosába, ahol fagyiztunk és találtunk (zárt) Bar mleczny-t.
 

A Tátrát keletről kerülve érkeztünk Zakopaneba, így útközben Szlovákiában Szepesbélát és Podolint néztük meg, mindkettőben reneszánsz pártázatos harangtorony található a főtéri templom előtt, Podolinban városfalakkal. Délután 6 körül érkeztünk Zakopaneba, ahol eleredt az eső.
Megtaláltuk a Meki mögötti kis utcákból elérhető kempinget és miután gyorsan megismerkedtünk a macskával és ettünk, felvertük a sátrat, ami egész esős kirándulásunk alkalmával nem ázott be.

Már megint hideg volt reggel, de már előző napon úgy döntöttünk, hogy pénteken megyünk haza az előre tervezett szombat helyett. Nem lett sokkal jobb az idő...
Pakolászás után első utunk Göncre vezetett, hogy ússzunk még egy kicsit indulás előtt. Amikor bementünk a medencébe, senki nem volt még ott, később jöttek többen és úgy néz ki, hogy szlovákok többen vannak, mint magyarok. Mondjuk nem csoda (gyenge forint, amúgy is olcsó jegy, kevés uszoda a közelben)
A zuhany után először Vizsolyba mentünk a templomba és megnéztük a Biblia kiállítást is ott, majd Móni javaslatára Mogyoróskán benéztünk a pont nyitva lévő görög katolikus templomba. Nagyon szép elég új ikonosztáza volt + egy 17. sz-i Mária ikonja. Innen láttuk a regéci várat is.
Utána Boldogkőváralja várának parkolójáig kísértük fel Gabit és Jocit, de mi már oda nem mentünk be, elindultunk haza ("Cicája már nagyon várja" :) )
Ezzel vége is lett a kirándulásunknak, azért még mindig bízunk abban, hogy egyszer kánikulában is ott lehetünk (hamár július utolsó hetében késő őszi időjárás volt...)

Már megint hideg volt reggel, de Evelin időben hazaért.
Ma volt a szlovák napunk.
Első célpont a kassai állatkert volt. Hát eléggé meglepődtem, hogy milyen pöpec állatkert van Kassától északra. Volt ott mindenféle állat oroszlántól kezdve zubrovkáig (európai bölény). Volt ott fóka, Trió (a mi kis tekink), szurikáta, medve, szal minden...
Itt még jó idő volt...
Utána szakadó esőben elmentünk a ránkfüredi (Herla'ny) gejzírhez. Elég sokat vártunk rá (mint múltkor), de végre jó büdösen megérkezett a gejzír. Jó sokan nézelődtek ott, hiszen most nappal volt (habár jó idő) megnéztem a googlemaps-en milyen képek készültek ott, de mindegyiken dzsekikben, kabátokban állnak ott, pedig mások más időpontokban készítették a fotókat.
Este még elmentünk megnézni a Rákóczi fát, de rajtam kívül csak Gabi mert feljönni a vadles tetején lévő kuckóba.

Reggel nem túl korán keltünk fel, mert piszok hideg volt fent, szal nehezen indult a nap...
Kezdésnek elmentünk a füzérradványi kastélyhoz (Gabiék még nem voltak ott, én már sztem vagy 10-szer láttam)
Mintha megint újítottak volna rajta, mindenesetre a kiállítás bejárata is máshol volt, mint eddig. A kiállítást csak Gabi és Joci nézte meg, de együtt megnéztük a "kötelezőket" (körbe a kastély, a medence és az óriási 150 éves platán)
A következő célpont a telkibányai ojektum és az aranybánya volt, de az ojektumig nem mentünk el. Emlékeim szerint is sokat mentünk az ojektumhoz vezető aszfaltcsíkon, így aznap inkább kihagytuk, hiszen az aranybánya még nagyobb élmény volt (legalábbis nekem :) )
A bánya bejáratán rács volt + lánc, de a lánc kapcsolódási pontját valaki kiszedte, így simán be lehetett menni. Az első néhány méter kicsit jobb állapotban volt, mint múltkor és a dencsit is megtaláltuk, de mivel 1 gumicsizma és 1 elemlámpa volt csak és tele volt vízzel a bánya, így csak én merészkedtem beljebb az első 20 méternél. Nagy élmény volt végig egy felém majd tőlem elrepülő denevérrel :)
Az úton visszafelé meséltem Gabinak, hogy mennyi hegyi kristályt lehet itt találni a hegyoldalakban, erre olyan kristályokat talált, amilyet mi hosszas keresgélések után sem láttunk. Szal megvolt az ásványgyüjtő élmény :)
Ez után már csak a gönci uszodára volt idő, ahol kiélhettük a vizes szenvedélyünket (nem mintha aznap ne esett volna)
Visszafelé beugrottunk a Tölgyfa Vendéglőbe Pálházán. (Már megint vadpörköltet ettem...)

A mai napon természetesen majdnem egész nap esett, de mégis megnéztünk néhány dolgot, ráadásul nagyjából olyanokat, amiket mi sem láttunk még.
Az eredeti tervből a Megyer-hegyi tengerszem maradt ki, mert a csúszós emelkedőkön nem sok esélyünk lett volna feljutni.
Mindenesetre a tavalyi sikertelen sátoraljaújhelyi várkeresést a Várhegy üdülő másik, autóval könnyebben megközelíthető oldaláról kezdtük. Mindenhol sár, viszont a vár nagyon jól volt jelölve. Egy széles, de meredek szekérúton elértünk egy olyan helyre, ahonnan lépcső volt a várig. Fent feltárás folyt, ami 2008-ban kezdődött, így viszonylag friss volt. A kilátás pazar, még ilyen esős időben is.
A következő programnak a zuhogó esőben a tengerszemnél jobbnak tűnt a Rákócziak Borsiban lévő kastélya, ahol a fejedelem született. Mi ugyan már voltunk ott, de Gabinak és Jocinak is lehetősége nyílt így a kastélyban lévő bőbeszédű bácsival találkozni. Addig mi a kinti új táblákat olvasgattuk végig, majd beültünk a kocsiba a zuhogó esőtől. A bácsi kérdezte Gabiéktól, hogy "a gyerekek nem jönnek?", de mondták, hogy mi már láttuk a kiállítást :)
Útban Borsi felé kipróbáltuk a régi határátkelőt, ami a város szélén volt egy hídon. Természetesen a GPS-nek fogalma sem volt róla, hogy újra megnyitották, hiszen régóta kishatár volt már az (csak a 80-as években volt ott "igazi" határátkelő, amíg a Tesco melletti jóval nagyobb meg nem épült)
A következő célpont a Bot-kői gejzírkúp lett volna, de nem igazán találtuk meg, a parkolótól messzebb pedig nem szerettünk volna menni, akkora sár volt. Pedig pont ott indultunk el, ahol kellett volna (ezt utólag megerősítettem magamnak ma a turistautak.hu-ról) Gabi szerint egy lyukat kellett volna keresni (hasonlót találtunk is), hiszen gejzír, de persze inkább sziklákat kellett volna látnunk, hiszen a gejzírből kicsapódó kövek alkotják a kúpot. Nade sebaj, majd ha egyszer nem fog éjjel-nappal esni...
A Végardó-fürdő délután 4-től kedvezményes, de mivel még esett és még csak 1 körül volt, így megnéztük Makkoshotykát (2 kisebb kastély, de nem túl jelentősek) és Hercegkutat. Ez utóbbi helyen már nem esett annyira, így megnéztünk 2 pincesort és egy szép kálváriát is. Az első pincesornál szürke libák legelésztek, akik először minket együtt, majd Jocit külön el kezdték követni. Mai napig nem tudjuk, hogy miért...
A kálvária tetejéről (kápolna, a tetején Jézus szobor) nagyon szép kilátás volt a Zemplénnek a Sárospatak felé eső oldalára + Patakra.
Patakon ettünk gyrostálat, ott, ahol Lacával korábban találkoztunk, majd irány a strand, ahol elég türhető idő volt (persze nem kánikula). Az uszoda nyitott lett, de az Acapulco medence olyan volt mint régen. :)
Este későn értünk haza, mert még egy Tescózás is volt hazafelé.

Hétfő.
Ma jön Gabi és Joci, de előtte még megnézzük azt a várat, amit eddig sosem sikerült megnézni.
Pontosabban az Északi Zöld túraút zempléni részét szerettük volna végigjárni, de Pálházán a hollóházai busz a menetrendtől jóval hamarabb indulhatott, mert mikor mi 5 perccel indulás előtt odaálltunk, már senki sem volt ott. Így döntöttünk az Amadé vár mellett.
Szóval Göncre mentünk és onnan a gyümölcsösökig mentünk kocsival, majd még néhány gyümölcsös kerten átvágva szinte nulla túristajelzéssel (volt valami piros kör, de a piros négyzet lett volna az igazi) bejutottunk az igen meredek erdei sétányra.
De előtte még összefutottunk egy nagyon szuper nyuszival, aki pont arra akart menni, ahonnan jöttünk, de villámgyorsan más irányba ugrált.
A várig nagyon meredek út vitt föl, ill. volt egy patak völgy is közben (Kis-patak), ahol a kolostorromtól jövő piros jelzéshez ért a piros négyzet.
Na ettől a pataktól volt igazán meredek a túra...
Fent az Amadé vár mellett ki lehetett ülni hatalmas sziklákra, ahonnan a Gönci-patak völgyére láttunk rá és a tipikusan érintetlennek tűnő Zempléni belső hegyekre/erdőkre. Csodaszép volt, meg is ettük az ebédre hozott szendvicseket.
Onnan pár méterre volt az a fal, ami a 14. sz-ban elpusztult várból maradt.
Ott hívtuk fel Ákoskát és köszöntöttük fel a szülinapján.
Lefelé találkoztunk egy családdal kicsi gyerekekkel, akik megkérdezték, hogy sokan vannak-e fent. Mondtuk, hogy senki és hozzátettem, hogy ki lenne olyan bolond oda felmenni :)
Szal nagyon meredeken lementünk, közben szóltak Gabiék, hogy már Miskolcon vannak és megbeszéltük, hogy mi bemegyünk az uszodába, ott találkozunk.
Lefelé szedtünk szedret, ami nagyon fincsi volt.
Lent kiderült, hogy hétfőn nincs nyitva az uszoda, amire egy néni többször is figyelmeztetett...
Így csak Kishután találkoztunk Gabiékkal.
Mielőtt megérkeztek, még találkoztunk egy vizisiklóval, aki éppen befelé igyekezett a házba és hosszas üldözés után sikerült csak kiterelgetni az esőbe. (mint kiderült a vizisikló nem kifejezetten szereti a vizet...)
Este még elmentünk Nagyhutára. Végigsétáltunk a "világ végére" és egy kiscica visszafelé el kezdett minket követni, de úgy, hogy nem engedte magát elkapni...
A padláson aludtunk, Gabiék a földszinten, hajnalban megjött Evelin, a nagy pelénk, este viszonylag meleg volt még akkor...

Megérkeztünk.
Természetesen hideg van.
Elindultunk egy jelöletlen úton a ház mögött lévő Kis Gilevártól, hátha elérjük a Málnás-völgyből (ami a kőkapui utat köti össze Újhutával) induló Pokol-völgy bejáratát. Megmásztuk úgy kb. toronyiránt a Gilevárat (463 m) és a Málnás völgyi oldalán már találtunk szekérutat, ahonnan már könnyedén leértünk a Pokol-völgyi esőházhoz. Egy nagy tisztáson sok padot, asztalkákat és az esőházat találtuk meg. Lementünk az aszfaltig (erdészút, sorompóval van zárva Kőkapu felől), de rengeteg bögöly volt ott, így nagyon gyorsan elindultunk visszafelé.
Az odafelé megtalált szekérutat szigorúan követve nem a Gilevárat kerültük meg, hanem egészen a Lackó-hegy Kishutával ellentétes oldalán mentünk végig.
Elég hosszú volt.
Út közben még a Pokol-völgyhöz közel hallottunk valami nagyobb állatot egy vizes helyen csobogni, utána az egyik kanyarban egy nagy őzike szaladt el előttünk, de többször is megállt és visszanézett, majd lent a Kemence-patak völgyénél láttunk egy vaddisznót, ill. én mintha egy kicsit is láttam volna előtte futni. Az anyadisznó elég nagy volt, de a párás levegőtől és a sötétedéstől nem láttuk teljesen tisztán.
Leértünk a Kemence-patakhoz, de nem tudtunk átkelni rajta, így lejjebb kerestünk átkelési pontot, miközben eleredt az eső is.
Elég messze találtunk egy, a kishutai "strandhoz" hasonló helyet, ahol már át lehetett kelni, utána pedig a kisvonat sínén elsétáltunk a temető bejáratáig. Onnan már egyszerű volt az út a faluban, csak besötétedett.