Bódiék kirándulásai

Hétfő.
Ma jön Gabi és Joci, de előtte még megnézzük azt a várat, amit eddig sosem sikerült megnézni.
Pontosabban az Északi Zöld túraút zempléni részét szerettük volna végigjárni, de Pálházán a hollóházai busz a menetrendtől jóval hamarabb indulhatott, mert mikor mi 5 perccel indulás előtt odaálltunk, már senki sem volt ott. Így döntöttünk az Amadé vár mellett.
Szóval Göncre mentünk és onnan a gyümölcsösökig mentünk kocsival, majd még néhány gyümölcsös kerten átvágva szinte nulla túristajelzéssel (volt valami piros kör, de a piros négyzet lett volna az igazi) bejutottunk az igen meredek erdei sétányra.
De előtte még összefutottunk egy nagyon szuper nyuszival, aki pont arra akart menni, ahonnan jöttünk, de villámgyorsan más irányba ugrált.
A várig nagyon meredek út vitt föl, ill. volt egy patak völgy is közben (Kis-patak), ahol a kolostorromtól jövő piros jelzéshez ért a piros négyzet.
Na ettől a pataktól volt igazán meredek a túra...
Fent az Amadé vár mellett ki lehetett ülni hatalmas sziklákra, ahonnan a Gönci-patak völgyére láttunk rá és a tipikusan érintetlennek tűnő Zempléni belső hegyekre/erdőkre. Csodaszép volt, meg is ettük az ebédre hozott szendvicseket.
Onnan pár méterre volt az a fal, ami a 14. sz-ban elpusztult várból maradt.
Ott hívtuk fel Ákoskát és köszöntöttük fel a szülinapján.
Lefelé találkoztunk egy családdal kicsi gyerekekkel, akik megkérdezték, hogy sokan vannak-e fent. Mondtuk, hogy senki és hozzátettem, hogy ki lenne olyan bolond oda felmenni :)
Szal nagyon meredeken lementünk, közben szóltak Gabiék, hogy már Miskolcon vannak és megbeszéltük, hogy mi bemegyünk az uszodába, ott találkozunk.
Lefelé szedtünk szedret, ami nagyon fincsi volt.
Lent kiderült, hogy hétfőn nincs nyitva az uszoda, amire egy néni többször is figyelmeztetett...
Így csak Kishután találkoztunk Gabiékkal.
Mielőtt megérkeztek, még találkoztunk egy vizisiklóval, aki éppen befelé igyekezett a házba és hosszas üldözés után sikerült csak kiterelgetni az esőbe. (mint kiderült a vizisikló nem kifejezetten szereti a vizet...)
Este még elmentünk Nagyhutára. Végigsétáltunk a "világ végére" és egy kiscica visszafelé el kezdett minket követni, de úgy, hogy nem engedte magát elkapni...
A padláson aludtunk, Gabiék a földszinten, hajnalban megjött Evelin, a nagy pelénk, este viszonylag meleg volt még akkor...