Újra Szlovákia, de ezúttal több helyre is mentünk keleti irányba, és hosszabban is voltunk ott.
Az első állomás Zemplén volt (igen, egy kis falucska, ami megyeszékhely volt nagyon-nagyon régen). Itt láttuk a megyeházát, ami leginkább egy nagy magtárhoz hasonlított, aztán felmentünk a dombon álló templomokhoz, ahol Árpád-kori földvár és vár is volt valamikor, de beépítették a református templomba. Volt ott egy ortodox templom is, de egyikbe sem tudtunk bemenni.
Bodrogszerdahely volt a következő állomás, de ott egy körforgalom kaotikus építkezése miatt nem maradtunk sokáig, inkább átmentünk Bodrogszögre, ahol találtunk egy Árpád-kori templom romot egy nagyon szép Bodrog holtág mellett. Itt volt Szlovákia legmélyebb pontja is (94,3 m)
Bodrogszerdahelyen aztán megkerestük a Tajba nevű holtágat, ami nagyon mocsaras volt, de a "beígért" mocsári teknősökkel nem találkoztunk.
Szentes volt a következő hely, ahol egy elég nagy templomot találtunk, ami román kori alapokon állt, de gótikus elemek is voltak benne. Persze csak kívülről néztük meg.
Királyhelmec volt a legnagyobb település. Itt (is) mindenki magyarul beszélt. Megtaláltuk a várromot, ami csak egy kis falmaradvány volt. Megkérdeztük, hogy a Lórántffy kastély hol van, de nem tudtak róla az ott lakók. Mint kiderült az iskola volt az, ahol kérdeztük, onnan olyan 50 méterre. Volt ott egy hatalmas színpad is a közelben és egy hatalmas templom.
Továbbmentünk Leleszre, ahol még mielőtt beértünk volna a faluba, találtunk egy 4 lyukú kőhidat, ami egészen jól nézett ki. Se út nem ment át rajta, se patak nem volt alatta, de néha biztosan mocsaras, ami alatta van.
Itt is volt egy premontrei kolostor (mint előző napon Jászón), a templomba be is mentünk.
Véletlenül találtunk egy táblát, amin az állt, hogy "lengő híd", hát elindultunk arrafelé. Battyánban mégegyszer volt ez a tábla és miután több kilométert megtettünk egy földúton már majdnem feladtuk a keresést (kezdtük azt hinni, hogy Ukrajnában vagyunk). Aztán jött egy biciklis bácsi, aki elmondta, hogy ahol álltunk, onnan fel kell menni a töltésre, ott jobbra (na ezt nélküle nem találtuk volna ki) és egyébként is kövessük. A töltésről egyszercsak lefordult a Latorca felé és mondta, hogy itt lesz (na ez sem volt jelezve). A híd félelmetes volt, habár teljesen biztonságos, de úgy lengett, hogy csak na! Nagy élmény volt, még az eltévedés érzést is megérte!
Ez után Nagytárkányba mentünk, ahol először egy görög katolikus templomba néztünk be magyar nyelvű mise közben, aztán megtaláltuk a sóhivatalt egy Tisza holtág mellett (Bodrog, Latorca és Tisza holtágakat láttunk aznap). Aztán még láttuk Balassi szobrát, ill. volt egy térkép a környék nevezetességeiről, amiket nagyrészt meg is néztünk addigra.
Hazafelé Bélyen is volt egy kastély félig felújítva, aztán már csak az Újhelyi Tesco-ban álltunk meg, mire be is sötétedett.
Másnap már csak sövényt vágtam + elindultunk a ház melletti erdészeti úton és Nagyhuta szélén jöttünk vissza.
Ezen az úton láttunk 2 őzikét egy hegygerincen szaladni + jónéhány szalamandrát. A kárpáti kék csigák még mindig megvannak a wc-nkben + előző napon láttunk egy nagyon picike vaddisznót is, de azt közvetlenül a pataknál. Nagggyon cuki volt!
