Bódiék kirándulásai

Na végre megnéztük a Műcsarnokban a "Sírba visztek" című kiállítást, amelynek a megnyitóján is részt vettünk, de az már egy másik történet. (Nem is akármilyen módszerrel jutottunk be, Zitának hála!)
Naszóval a szombat délután 3 órát választottuk, mert lesz idegenvezetés, amit ott tárlatvezetésnek hívtak és az volt a különlegessége, hogy nem volt :)
A kiállításra belépve láttuk a Wahorn féle (ld. Jégkrémbalett dvd-t dedikáltunk előtte 2 nappal Gáborral együtt a kulturbarlangban) szobrot, ami egy hatalmas síremlék volt, ami egy vízzel és aranyhallal teli alapon állt és a tetején a zenekar tagjai voltak láthatóak kisebb bronz szobrocskákba öntve. Az építmény oldalán elefántok vonultak egy folyton körbejáró bicikliláncon. Jó volt!
Mögötte egy óóóriásira nagyított kép volt, ami egy klasszikus kép a Bizottság klasszikus felállásáról (Laca/Öcsi/Wahorn/Johny/Kokó/Bánmari). A tágas teremben körben fejnyi lukak voltak, ahol olyan 1,5 méterre a lyuk végén volt egy képernyő, ahol érdekes fazonok beszéltek néhány percet a Bizottság jelenségről. Feró/Ági/Medvigy/Tilla/Soma/DrMáriás, stb.
A következő teremben voltak a kor bakelitjei. (basszus, Wahornnal elfelejtettem dedikálni az Ecserin vett bakeliteket, na mind1, úgyis lehet, hogy bemegyünk hozzá, mert invitált:) ) GM49, Illés, Victor Máté + mindenfélék, a földön pedig a "nem hivatalos" együttesek plakátjai (Kontroll/VHK/efZámbó, stb.) 1-2 helyen bele lehetett hallgatni a lemezekbe.
A következő teremben a korhoz és az undorgrundhoz tartozó művek voltak. Roskó Gábor (!), Bernáth(y), El Kazovszkij, Vető, egyebek.
Azt követte az a terem, ahol az irodalmi estek és koncertek voltak, de a színpad el volt választva. Volt egy hatalmas asztal nagyon sok képpel, a falon 1-2 Laca performansz + képernyőkön archív felvételek. A falakon voltak ilyen-olyan dokumentumok, cikkek mindenféle nyelven. Pl az is, amikor Wahorn engedélyt kért, hogy a Holland turnéjukra eljöhessen kokó művésznő jelenleg 6 hónapos gyermeke is.
A következő kis teremben ment a közel 1 órás Mispál Attila film, amit direkt erre az alkalomra készítettek és érdemes volt végignézni, olyasmi volt, mint a Filmmúzeum filmje a Bizottságról.
Ezt követték a Wahorn, majd Laca, majd Öcsike művek mindenféle korszakból (a legtöbbet már láttuk itt-ott) és a végén egy falon üzenni lehetett a Bizottságnak.
Kifelé menet olyan 6 óra előtt még vettünk egy Bizottság plakátot és egy kiállítás plakátot is, jó lesz majd az új lakásban.
Állítólag sok rossz kritika volt a kiállításról, de szerintünk mindenképpen érdemes volt megnézni.