Bódiék kirándulásai

Másnap megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk Pusztafaluba 2 autóval, majd Pálmáékat az ő Suzukijukkal elkísérjük Hollóházáig, ahol az Északi Zöld zempléni szakaszát járjuk be.
Így is lett, elmentünk a határig a decemberben készült Hollóháza feletti aszfalt úton és onnan egészen a 600 méter magas Nagy-Hrabóig, amilyen meredek szakaszt eddig még csak a Kékes alatt láttunk. De most felérve úgy döntöttünk, hogy nem támadjuk meg a Nagy-Milicet (896 m), hanem valami kellemesebb túrát viszünk végig. Így a László-tanyára vezető műúton elmentünk a kék túra csatlakozásához, majd azon tovább a kék keresztig és ezt követve egészen Füzérig ereszkedtünk egy sehol nem említett tanösvényen (Pro Silva tanösvény)
A tanösvényen a képek nagyon jók voltak, a szövegek viszont nagyon hosszúak, így csak egy részét olvastuk el.
De! Találtunk egy kis pocsolyát (egy mocsáros pici tó mellett) tele mindenféle állatokkal: vagy 6 gőte, pici békák, ebihalak, kis csibor, valami más bogár is a víz alatt, 1 pióca és mindezek felett egy óriási szitakötő, aki meg is támadott minket! Ide vissza is jöttünk még egyszer, miután rosszfelé indultunk tovább.
Volt egy forrás is (Hideg-kút), ott eszegettünk a padokon, majd lassan beértünk Füzérre, a várat új szemszögből látva. A várba vezető úton és a forrás mellett megtaláltuk a kék négyzet jelzésű utat, ahol többször is feltüntették, hogy Pusztafaluba vezet.
Az egyik fokozottan védett tisztáson találtunk 7(!) fácántyúkot egy pici területen. Vajon mit csinálhattak ott?
Pusztafaluba innen már hamar beértünk és Kishuta érintésével (ott maradt az úszószemüveg) igyekeztünk 4-re a Végardó fürdőbe, ahol tömegek voltak (főleg szlovákok).
Jót strandoltunk, még csúzdáztunk is! (hááát, gyakorlatilag letoltuk magunkat, mert lejtése, az nem volt...)
Este még Tesco, és az ott vásárolt cuccok befalása volt a program. Este megint jó idő volt.