Bódiék kirándulásai

Reggel enyhe esőben indultunk Dolina Koscieliskába (dolina: völgy), ami már a Lengyel-Tátra nemzeti parkjához tartozik.
A megfelelő gyönyörű kilátással.
És belépővel.
És górál lovaskocsikkal.
A völgyben szép rétek, patakok, a háttérben magas hegyek.
Menet közben felmásztunk egy barlanghoz, ahol egy rövid lengyel nyelvű bevezető után bemehettünk és elengedve az őrülten szaladó nyugdíjasokat, nyugodtan végigsétáltunk az elejétől a végéig. Néhol guggolva néhol a falnak dőlve. Nagy élmény volt! Az út végén volt a kijárat, a vezető nélküli utat nem lehetett eltéveszteni.
Visszatértünk a völgybe a széles patakocskához és ott pihentünk kicsit (toytoy WC is van ám a völgyben)
A főútvonal végén volt egy kis házikó, ahol sokféle kaja közül lehetett választani. Persze itt sem tudtak a lengyelen kívül semmilyen nyelven. Így vakon választottunk: zsureket (leves kovászos rozzsal, kolbásszal, szalonnával, tojással) + valami sajtos lekváros valamit. Fincsi volt.
Utána tovább mentünk egy mellékúton egy tengerszemhez (tóhoz), mire odaértünk már nagyon esett.
Így visszafelé végig esett, de a végén, a bejáratnál elképesztően nagyon esett...
Este még bementünk Zakopane belvárosába, ahol fagyiztunk és találtunk (zárt) Bar mleczny-t.