Bódiék kirándulásai

A mai napon természetesen majdnem egész nap esett, de mégis megnéztünk néhány dolgot, ráadásul nagyjából olyanokat, amiket mi sem láttunk még.
Az eredeti tervből a Megyer-hegyi tengerszem maradt ki, mert a csúszós emelkedőkön nem sok esélyünk lett volna feljutni.
Mindenesetre a tavalyi sikertelen sátoraljaújhelyi várkeresést a Várhegy üdülő másik, autóval könnyebben megközelíthető oldaláról kezdtük. Mindenhol sár, viszont a vár nagyon jól volt jelölve. Egy széles, de meredek szekérúton elértünk egy olyan helyre, ahonnan lépcső volt a várig. Fent feltárás folyt, ami 2008-ban kezdődött, így viszonylag friss volt. A kilátás pazar, még ilyen esős időben is.
A következő programnak a zuhogó esőben a tengerszemnél jobbnak tűnt a Rákócziak Borsiban lévő kastélya, ahol a fejedelem született. Mi ugyan már voltunk ott, de Gabinak és Jocinak is lehetősége nyílt így a kastélyban lévő bőbeszédű bácsival találkozni. Addig mi a kinti új táblákat olvasgattuk végig, majd beültünk a kocsiba a zuhogó esőtől. A bácsi kérdezte Gabiéktól, hogy "a gyerekek nem jönnek?", de mondták, hogy mi már láttuk a kiállítást :)
Útban Borsi felé kipróbáltuk a régi határátkelőt, ami a város szélén volt egy hídon. Természetesen a GPS-nek fogalma sem volt róla, hogy újra megnyitották, hiszen régóta kishatár volt már az (csak a 80-as években volt ott "igazi" határátkelő, amíg a Tesco melletti jóval nagyobb meg nem épült)
A következő célpont a Bot-kői gejzírkúp lett volna, de nem igazán találtuk meg, a parkolótól messzebb pedig nem szerettünk volna menni, akkora sár volt. Pedig pont ott indultunk el, ahol kellett volna (ezt utólag megerősítettem magamnak ma a turistautak.hu-ról) Gabi szerint egy lyukat kellett volna keresni (hasonlót találtunk is), hiszen gejzír, de persze inkább sziklákat kellett volna látnunk, hiszen a gejzírből kicsapódó kövek alkotják a kúpot. Nade sebaj, majd ha egyszer nem fog éjjel-nappal esni...
A Végardó-fürdő délután 4-től kedvezményes, de mivel még esett és még csak 1 körül volt, így megnéztük Makkoshotykát (2 kisebb kastély, de nem túl jelentősek) és Hercegkutat. Ez utóbbi helyen már nem esett annyira, így megnéztünk 2 pincesort és egy szép kálváriát is. Az első pincesornál szürke libák legelésztek, akik először minket együtt, majd Jocit külön el kezdték követni. Mai napig nem tudjuk, hogy miért...
A kálvária tetejéről (kápolna, a tetején Jézus szobor) nagyon szép kilátás volt a Zemplénnek a Sárospatak felé eső oldalára + Patakra.
Patakon ettünk gyrostálat, ott, ahol Lacával korábban találkoztunk, majd irány a strand, ahol elég türhető idő volt (persze nem kánikula). Az uszoda nyitott lett, de az Acapulco medence olyan volt mint régen. :)
Este későn értünk haza, mert még egy Tescózás is volt hazafelé.