Bódiék kirándulásai

Megérkeztünk.
Természetesen hideg van.
Elindultunk egy jelöletlen úton a ház mögött lévő Kis Gilevártól, hátha elérjük a Málnás-völgyből (ami a kőkapui utat köti össze Újhutával) induló Pokol-völgy bejáratát. Megmásztuk úgy kb. toronyiránt a Gilevárat (463 m) és a Málnás völgyi oldalán már találtunk szekérutat, ahonnan már könnyedén leértünk a Pokol-völgyi esőházhoz. Egy nagy tisztáson sok padot, asztalkákat és az esőházat találtuk meg. Lementünk az aszfaltig (erdészút, sorompóval van zárva Kőkapu felől), de rengeteg bögöly volt ott, így nagyon gyorsan elindultunk visszafelé.
Az odafelé megtalált szekérutat szigorúan követve nem a Gilevárat kerültük meg, hanem egészen a Lackó-hegy Kishutával ellentétes oldalán mentünk végig.
Elég hosszú volt.
Út közben még a Pokol-völgyhöz közel hallottunk valami nagyobb állatot egy vizes helyen csobogni, utána az egyik kanyarban egy nagy őzike szaladt el előttünk, de többször is megállt és visszanézett, majd lent a Kemence-patak völgyénél láttunk egy vaddisznót, ill. én mintha egy kicsit is láttam volna előtte futni. Az anyadisznó elég nagy volt, de a párás levegőtől és a sötétedéstől nem láttuk teljesen tisztán.
Leértünk a Kemence-patakhoz, de nem tudtunk átkelni rajta, így lejjebb kerestünk átkelési pontot, miközben eleredt az eső is.
Elég messze találtunk egy, a kishutai "strandhoz" hasonló helyet, ahol már át lehetett kelni, utána pedig a kisvonat sínén elsétáltunk a temető bejáratáig. Onnan már egyszerű volt az út a faluban, csak besötétedett.